 |
| Kép: commons.wikimedia.org |
A villanás reggel 08:15-kor történt Hirosima felett, a robbanást már több 10.000 ember meg sem hallhatta. 1945. augusztus 6-án a világ örökre megváltozott.
A 2. világháború nem ért véget Németország 1945. májusi fegyverletételével, a Csendes-óceáni hadszíntéren Japán még kitartott. Július végén az USA feltétel nélküli megadásra szólította fel Tokiót, ellenkező esetben gyors és teljes pusztulással fenyegetve a Japánt. Ekkor mindössze egy tucatnyi ember tudhatta, hogy mindez nem üres fenyegetés.
A csodafegyver, amit ki kell próbálni
A Manhattan - tervnek keretében végrehajtott tesztek révén az amerikaiak készen álltak bevetni az atombombájukat, a speciális feladatra felkészített B-29-es bombázók a bevetési parancsra vártak. Japán nem reflektált az ultimátumra, Harry S. Truman elnök pedig kiadta a parancsot.
Már 1944 végén kijelölték a Tinian - szigetet a Japán elleni atomtámadás forráspontjaként - a helyi infrastruktúra miatt -, a rákövetkező év februárjában pedig lázas munka indult el a támaszpont végső felkészítése ügyében. Áprilisban megérkeztek a bomba célba juttatására alkalmas 509-es bombázógépek, májusban pedig az atomfegyver összeállítását végző szakember gárda.
Még áprilisban kiválasztottak 4 célpontot: Hirosimát, Kukorát, Niigatát és Kyotót. Az utóbbi helyett végül Nagaszaki városát rakták be a listára. Az amerikai légierő parancsba kapta, hogy ne bombázza eme városokat, hogy az atombomba hatását majd precízen lehessen tanulmányozni.
Soha nem látott rombolás
A három B29-es bombázórepülő 1945. augusztus 6-án reggel 07:30-kor jelent meg Hirosima felett, majd az Enola Gay nevű gép kissé lejjebb ereszkedve 08:15-kor kioldotta a terhét. A városban ekkor a menekültekkel együtt kb. 400.000 ember tartózkodott. A Little Boynak nevezett bomba Hirosima felett 600 m-el robbant fel: vakító, fehér fény borított el mindent, majd egy mennydörgésszerű robaj után megjelent a ma már jól ismert gombafelhő.
A robbanás középpontjától számított 2 km sugarú körben minden eltűnt a föld színéről. A szabadban lévő minden 10 emberből 8 meghalt, a zárt térben tartózkodók közül 10-ből 5-en. Pillanatok alatt életét vesztette 60.000 - 80.000 ember, majd az áldozatok száma a többszörösére emelkedett a robbanást követő tüzek és omlások miatt. A legújabb adatok szerint Hirosimában ez az egyetlen bomba 292.325 embert ölt meg, az augusztus 9-én Nagaszakira dobott Fat Man pedig további 165.409 lakossal végzett.
Az amerikaiak azzal indokolták a támadást, hogy ezzel mozdították elő Japán kapitulációját, így szövetséges katonák 10.000-einek életét óvták meg. A történészek többsége azon a véleményen van, hogy hadászatilag semmi nem magyarázta a pusztító erejű fegyver bevetését. Sőt, többen állítják, hogy a civil lakosság ellen indított támadás háborús, emberiség ellen elkövetett bűntett volt. Nem vitás, ha a háborúban vesztes országok bármelyike művelte volna ugyanezt szövetséges területen, a felelősöket annak rendje és módja szerint kivégezték volna a háborús bűnösökkel egyetemben.
Az USA az erejét szemléltette
Mégis mi vezette az USA vezetőit ilyen méretű kegyetlenségre? Több ok is van. Egyik fő céljuk a világ - elsősorban a Szovjetunió - elrettentése, hogy Amerika az erő pozíciójából kezdhesse meg a hidegháborúnak nevezett időszakot. A másik indíték az új csodafegyver gyakorlati kipróbálása lehetett. Az sem elhanyagolható, hogy a korábbi paktumoknak megfelelően - a német kapituláció után - a Vörös Hadsereg is betársult a keleti harcokba. Japán mielőbbi térdre kényszerítésével a nyugatiak megakadályozták, hogy Sztálinnak beleszólhasson a csendes-óceáni térség háború utáni rendezésébe.
A körülbelül 500.000 ártatlan civil meggyilkolása tehát már a hidegháború egyértelmű jele volt, a Szovjetuniónak küldött figyelmeztetés. Hozzá kell tenni azonban azt is, hogy a hirosimai és nagaszaki tapasztalatok nélkül a következő évtizedekben a nagyhatalmak vezetői talán nem vonakodtak volna annyira megnyomni azt a bizonyos gombot. Ki tudja? Tény azonban, hogy a 20. század második felében jó néhányszor alakult ki olyan szituáció, amikor csak a kulcsfontosságú emberek józan ítélőképessége akadályozta meg az atomháborút.
Nincsenek megjegyzések: