 |
| Forrás. borsonline.hu |
Visszatekintő rovatunkban Anettkát vesszük górcső alá. Hogyan is sikerült az a merész gondolata, hogy meghódítja a végtelent és felröppen az űrbe. Nézzük mi történt 9 évvel ezelőtt.
Anettka 2-szeri halasztás után 9 éve végrehajtotta magas légköri repülését. Függetlenül attól, hogy pontosan hány km magasra repült és minek nevezzük az utazást, egy biztos: a gép messze a felhők szintje felett volt, ahonnan bolygónk nagyszerű látványt, az út pedig egy életre szóló élményt nyújthatott.
Anettka végrehajtotta a tervezett repülését. Az eseményre 2006. dec. 14-én délelőtt, egy Mig-31-es vadászrepülőgéppel került sor. A híradások szerint valószínűleg valamivel 30 km feletti magasságot ért el a gép, de a pontos adatok titkosak, mivel az eseményt kísérleti repülésnek nyilvánították. A pálya legmagasabb részén Anettka elmondása szerint az égbolt teljesen fekete volt, a repülés pedig megközelítőleg 1 órán át tartott.
Korábbi információk
Az "Anettka Space Project" néven ismertté vált programban Anettka a világűrt akarta megközelíteni. A napjainkban létező űrturizmus keretében a Föld körüli pályára eléggé nehéz feljutni (lásd az 1 hetes, 20 millió dolláros Szojuz-repüléseket). Anettka nagymértékben egyszerűbb módon próbál feljutni az űrbe.
Repülésének részleteiről sokat nem lehet tudni, de a nyilvánosságra hozott hírek alapján olyan magas légköri utazásra kerül sor, amelynek keretében néhány alkalommal, 10 km-re emelkedik majd a föld felszínétől. A legvalószínűbb, hogy ezután kb. 30 km magasból zuhan majd vissza egy speciális repülőgéppel. A zuhanás alatt egy ideig a súlytalanság állapotába lesz, a magasból pedig bolygónk sokkal nagyobb részét szemlélheti majd meg, mint amit a felszínről vagy akár egy hagyományos repülőgép fedélzetéről lehet látni.
Mind az űrutazások, mind a magas légköri repülések, de még a sima vadászgépekkel történő utak is komoly felkészülést igényelnek. Erre értelemszerűen Anettka esetében is sor került, méghozzá a Kecskeméti Repülőkórházban.
Anettka az eredetileg tervezett október 23-a helyett november 6-án, az oroszországi Nyizsnij Novgorod melletti katonai bázisról indul egy speciális MIG - típusú repülőgéppel, amely elméletileg feljuttatja az említett 30 km-es magasságba. Az új gépről eddig nem sokat tudni, csupán annyit hoztak nyilvánosságra, hogy Anettka társa 2 pilóta lesz az út során.
A repüléssel kapcsolatban érdemes tisztázni néhány alapfogalmat, mivel magát a súlytalanság állapotát is gyakran hibásan értelmezik. Fizikailag a súlytalanságban lévő test szabadeséssel zuhan a rá ható gravitációs térben, azaz nincs súlya, és mozgásában semmilyen külső kényszerítő erő nem akadályozza. Súlytalanság lépne fel például bármely leejtett testen, ha nem hatna rá a légellenállás. A Föld körül keringő űrhajóban ez is történik: folyamatosan zuhan bolygónk felé. Mindeközben nagy sebességgel kering is. Mivel bolygónk gömbölyű, ha kellően gyors a keringés, a zuhanás egységnyi ideje alatt annyit megy a Föld kerülete mentén, hogy az alatta lévő görbült földfelszíntől mért magassága nem változik. Ekkor azt mondjuk, hogy kering a Föld körül, a kritikus sebességet pedig első kozmikus sebességnek nevezik, amely bolygónk esetében 7,91 km/s.
Az űrhajózásban számos fogalmat is használnak a rakétákkal és speciális repülőgépekkel magasan a Föld felszíne felett végrehajtott utazásokra. A hagyományos értelemben vett űrutazás során a gyorsítást és fékezést leszámítva súlytalanság uralkodik az űrhajóban, miközben az többségében a bolygónk körül kering, legalább 200 - 300 km magasan. A világűrben nincs közegellenállás, ezért az űrhajóra nem hat semmiféle kényszerítő erő.
Ezzel szembe űrugrásnak azt nevezik, amikor a felbocsátott eszköz nem kezd el bolygónk körül keringeni, mivel a sebessége nem éri el az első kozmikus sebességet. Ehelyett a légkör magas tartományába vagy e fölé jut, majd "visszazuhan". Pályájának magas szakaszán súlytalansági állapot lép fel rajta. Nagy magasságban tudniillik olyan ritka a légkör, hogy az alig fékezi a zuhanást, ezért minimális a fent említett kényszerítő erő. Ilyen űrugrást hajtott végre pl. Shepard és Grissom 1961-ben 2 Mercury űrhajóval. Minderre momentán a repülőgépek nem képesek, csak rakétákkal felbocsátott eszközök.
Mindezeken kívül elkülönítik még a súlytalansági repülést. Ez egyszerűen fogalmazva az űrugráshoz hasonló, de annál alacsonyabb szinten és repülőgéppel végrehajtott művelet. A légkör sűrűbb, 50 - 70 km alatti tartományában folyik, ahol a légellenállás miatt a kényszerítő erő már érzékelhető. Utóbbi hatása viszont kompenzálható azzal, ha a zuhanó repülőgépet pont a megfelelő mértékben gyorsítjuk előre, valamint egy kicsit lefelé.
Hasonló eseményre, de nagyobb magasságban kerül sor Anettka tervezett repülésénél is. Gépe nem kerül ki az űrbe, de közel 30 km-el jut a felszín fölé. Innen lefelé zuhanva - és közben enyhén gyorsítva a gépet - hosszú percekig súlytalansági állapotában lesz. Habár egy vadászgép kabinjában nem lehet kipróbálni, milyen a mozgás a súlytalanságban, az emberi szervezet ettől függetlenül érzékeli a sajátságos állapotot. Ehhez hasonló élményt nagyon rövid ideig a vidámparkban, szabadesés közben is átélhetünk.
A gépről lélegzetelállító látványt nyújt majd bolygónk felszíne, amelynek feltehetőleg a görbülete is érzékelhető lesz, a légkör alsóbb részei pedig látványos színekben pompáznak majd. Ha a repülés nappal zajlik, a pálya legmagasabb pontjáról nézve az égbolt feketés, mélykék színű lesz, csillagokat viszont csak keveset látni. A sok halvány csillag megfigyeléséhez szemünknek alkalmazkodnia kell a sötéthez, ehhez pedig általában hosszabb idő szükségeltetik, mint ameddig egy ilyen súlytalansági repülés tart.
Leszámítva azt, hogy Anettka pontosan hány km magasra repül, és minek nevezzük is az utazást, egy biztos: a gép messze a felhők szintje felett lesz, ahonnan bolygónk csodálatos látványt, az út pedig egy életre szóló élményt nyújt.
Nincsenek megjegyzések: