» » » Jön az E-kártya

Fotó: MTI / Máthé Zoltán


2016 januárjától 1 db igazolványunk lesz, a rohamtempóban bevezetett E-kártya 4 - 5 kártyát egyesít majd magában, és számos helyzetben megkönnyítheti az életünket. De azért vannak veszélyei is, mivel ha ezt ellopják, egyszerre lopják el a személyinket, TAJ kártyánkat, adókártyánkat és lakcímkártyánkat. A bűnözés egy relatíve új ága a személyiséglopás, a szuperkártyával együtt járó nagy állami adatbázis pedig igazán vonzó célpont lehet.

A Belügyminisztérium tavasszal nyújtotta be az E-kártyáról szóló törvényjavaslatát, ami 2016-tól az igazolványaink zömét kiváltó új személyi okmány bevezetését készíti elő. A kormány a jelek szerint komolyan gondolja az átállást jövőre: A törvényt júliusban kihirdették és az E-kártya a múlt heti Lázár János-féle bürokráciacsökkentő csomagban is felbukkant. Az Explico tanácsadó cég tanulmányt készített róla, mivel jár majd egész pontosan a kártya.

Tehát az E-kártya lényege, hogy kivált egy csomó most még különálló okmányt, amelyek az irattárcánkban zsúfolódnak össze. Lehetőség szerint akár 4 - 5 kártyát is egyesíthet magában; ami már 100 %, hogy a személyi igazolvány, a lakcímkártya, a TAJ kártya, és az adókártya adatait tartalmazni fogja. Ezen kívül a kártya elektronikus aláírásra is használható lesz, ily módon fontos lépést jelent az online ügyintézés kiterjesztése felé. Az Európai Unión belül is elfogadják majd, ezáltal egyszerűbbé válik a bankszámlanyitás, autóvásárlás vagy a TB - ügyintézés más tagállamokban.

Mindebből következik, hogy az E-kártyával nagyon sok időt és bosszúságot takaríthatnak meg magunknak az emberek. Az új igazolvány az államnak is megéri majd, hiszen a bevezetéssel járó egyszeri nagyobb fejlesztési költségek után pénzt spórolhat meg a bürokrácia leépítése és az infrastruktúra racionalizálása révén.

Az E-kártya javíthat a nyilvántartott adatok pontosságán is, ha pl. megváltozik a címünk vagy a nevünk, azt egyszerre át tudják írni az egész adatbázisban. A kormány arra is számít, hogy az új rendszer mérsékelheti az adózás és a szociális juttatások terén most még aránylag elterjedt adathamisítási csalások számát.

Ez eddig szép és jó, de az új kártyával kapcsolatban felmerülnek ugyanazon fenntartások, amelyek miatt a mostanság létrehozott, állami Facebook-nak csúfolt arcképnyilvántartó hivatalt kritizálni szokták. Ha ekkora mennyiségű, egyes emberekre vonatkozó információ rossz gazdához kerül, az kész adatvédelmi rémálom lehet.

Az Alkotmánybíróságot már nem aggasztja


Nincs abban semmi fura, hogy az emberek lemondanak a privátszférájuk egy részéről kényelmi okokból vagy a szórakozás kedvéért, ráadásul a közösségi média elterjedése óta az emberek nagy része ezt önként megteszi.

Az állami szupernyilvántartások egyrészt szintén nagyobb kényelmet ígérnek, másrészt, viszont míg a Facebook vagy a Google esetében eldönthetjük, hogy szeretnénk-e őket használni, az állami adatbankoknál ez rendszerint nem kívánságműsor. Az arcképnyilvántartó hatóságba a tervek szerint mindenki bekerül, tekintet nélkül arra, hogy van-e bármilyen ok feltételezni, hogy a jövőben szükség lesz a képére.

Az E-kártyát sem kerülhetjük majd ki: 2016. jan. 1-től Magyarországon nem bocsátanak már ki hagyományos személyiket, ha lejár vagy elvész az igazolványunk, az újjal azonnal bekerülünk a rendszerbe.

Az E-kártya azért hordoz majd igen értékes, ennél fogva akár veszélyes információkat, mert segítségével teljes profilt lehet alkotni a tulajdonosáról. Milyen járművei vannak, hol lakik, hol dolgozik, mennyit keres, mikor járt utoljára kormányhivatalban, orvosi szűrővizsgálatokon, van-e valamilyen peres ügye, stb.

Ez azért különös, mert az Alkotmánybíróság a rendszerváltást követően az ilyen információk összekapcsolását alkotmányellenesnek ítélte – ennek következménye volt többek között a személyi szám megszüntetése. Az azóta eltelt időben viszont a társadalmi - technológiai és a politikai - jogi környezetben is történtek változások, és a mai alkotmánybírák a törvény júliusi kihirdetése óta nem kötöttek bele az E-kártyába. 

Az új kártya tehát már úgy is valamelyest aggályosnak tűnik, ha nem élnek vissza vele - főleg ha még az államigazgatásnál vagy a rendőrségnél valaki áthágja a szabályokat. Az egyik veszélyforrás a korrupció, a kártyaadatokhoz hozzáférő hivatalnokoknál ugyanis könnyen felmerülhet bizonyos adatok célzott megsemmisítése, áruba bocsátása vagy meghamisítása. Ezen felül az új rendszer engedély nélküli megfigyelésekre is lehetőség adhat.

A hackerek célpontja


Az alapjogi problémákon felül a rendszer kiber-biztonsági kihívásokat is felvet. Tegyük fel, hogy megbízunk az államban, és nem feltételezzük róla, hogy szándékosan visszaélne az adatainkkal. De mi történik abban az esetben, ha az állam egyszerűen nem elég ügyes ahhoz, hogy vigyázzon az adatokra?

Az arckép- és az információ adatbázis is olyasmi, ami nem megfelelő kezekbe kerülve számottevő problémákat tud okozni. A bűnözés egy aránylag új ága a személyazonosság lopás, amellyel eddig az internetet elővigyázatlanul használók találkoztak a legsűrűbben, de az adathordozó szuperkártyával együtt járó nagy állami adatbázis vonzó célpontot kínálhat majd az erre szakosodott kiber-bűnözőknek.

A személyiséglopás áldozatait általában anyagilag károsítják meg: bankkártya adatok segítségével könnyűszerrel hozzá lehet jutni a számlánkon tárolt pénzhez, főbb adataink, aláírásunk segítségével pedig akár hitelt is felvehetnek a nevünkre. De ennél jóval vadabb dolgok is megeshetnek, ha az adataink bűnözők kezébe kerülnek: a tényleges használó fényképével, de a mi adatainkkal ellátott hamis igazolványokat, jogosítványokat lehet ily módon gyártani, stb. 

Túl hirtelen érkezik


Hogy az emberek ne eshessenek áldozatul ilyen típusú bűncselekményeknek, az államnak gondoskodnia kell az adatok megfelelő védelméről. Az E-kártyánál ártalmatlanabb adatokat tároló internetes szolgáltatások, mint a Facebook, a Google, az eBay állandó jelleggel egy csomó pénzért és rengeteg fejlesztő munkájával dolgozik a kiber-biztonságon, ilyesmi felkészültségre lenne szükség a jövőbeli állami adatbázis esetében is. 

Ennek megvalósulása viszont eléggé kérdéses. Az E-kártyát komolyabb rákészülés nélkül, rohamtempóban tervezi bevezetni a kormányzat. A törvényjavaslatot ez év májusában nyújtotta be Pintér Sándor belügyminiszter, magát a törvényt rövidesen meg is szavazták és júliusban már ki is hirdették, a kártyát pedig mostantól számítva úgy 3 hónapon belül tervezik bevezetni, sőt, mi több kötelező jelleggel.

Összehasonlítás gyanánt: Németországban kb. 10 éves tesztelést és 4 éves felkészülési időszakot követően 2010-ben vezették be az E-kártyát, Belgiumban pedig 1 éves teszt-periódust és 5 éves türelmi időt követően tették csak kötelezővé. Igaz, hogy egy ideje már folyik az rendszert kiszolgáló informatikai háttér kialakítása és az E-közigazgatás fejlesztése, amelyre összesen 300 milliárd Ft-ot különített el a kormány, de a többi ország példájához képest az átállásra szánt idő így is iszonyúan rövid. Ez pedig a biztonsági probléma mellett a jogi környezet felkészületlenségét is felveti, a gyakorlati használatban felbukkanó esetleges bakikról már nem is beszélve.

Azt ugyancsak nem tisztázta még a kormányzat, hogy a hirtelen bürokrácia-csökkentés (mint pl. az E-kártya bevezetése) nyomán hány ember veszítheti el a munkáját az államigazgatásban, és hogy velük mit szándékoznak kezdeni. Az intézkedések munka- és költségmegtakarítási céljai miatt elképzelhetőnek látszik, hogy az új irány nem fogja teljesen érintetlenül hagyni a közszférát, így sok más dolog mellett a kormánynak ajánlatos lenne a szociális következményekre is odafigyelnie.
















«
Next
Újabb bejegyzés
»
Previous
Régebbi bejegyzés

Nincsenek megjegyzések:

Leave a Reply