 |
| Kép: flickr.com |
Nem is olyan régen, még egész generációk szorongatták a nagy klasszikus maroktelefont, a cserélhető előlappal felszerelt 3310-est, a mobilok Volkswagen Bogárját. Szinte teljesen elpusztíthatatlan volt, hozzávetőleg egy ipari aprítógép vagy egy sörétes puska kellett volna, hogy valódi kárt okozzunk benne. Mindent elmond a típus sikeréről, hogy több mint 125 millió db-ot adtak el belőle, és mindmáig büszkén lehet használni a 2000-es évek kultikus néptelefonját.
Jelenleg ott tartunk, hogy szinte csak az mentette meg a teljes csődtől az egykor legyőzhetetlennek hitt Nokiát, hogy teljesen felhagyott a mobilgyártással. Ez pedig be is jött nekik, mostanság ismét szárnyalnak, és most egy másik szektorban kezdenek globális nagyhatalommá válni, csak egy olyan területen, ami nincs annyira a szemünk előtt.
Úttörők voltak
A 150 éves Nokia a 60-as évek végén még elektronikai kábelektől, a finn hadsereg gázmaszkjain át a papíráruig egy halom üzletággal ténykedett, de a 90-es években is volt még cipőgyártó szegmense. Körülbelül ekkor azonban úgy döntött a cég vezetése, hogy elkezdenek csak a telekommunikációval foglalatoskodni, ami akkoriban is már az egyik legdinamikusabban fejlődő iparágnak számított.
Többé-kevésbé ez a döntés, ez a gondolkodásmód volt az, amitől a Nokia még mindig egy sikeres vállalat: Hagyni azt, ami már nem megy annyira jól, és a legdinamikusabban növekvő dolgokra összpontosítani.
A 90-es évektől kezdve aztán letarolták a mobilpiacot, nem csak azért, mert olcsón gyártották a világ akkori legjobb mobiljait, de arra is okosan rájöttek, hogy a mobiltelefon nem csak egy eszköz lesz, hanem meghatározó divatcikk is, ezért abszolút fontos lesz a trendi design.
A 2000-ben kijött legendás 3310-es modelljük mellett a 2003-ban a világ legnépszerűbb telefonját hozták ki az olcsóbb 1100-essel, amivel teljesen beterítették a fejlődő piacokat, több mint 200 milliót adtak el belőle.
A 2000-es évek elején a teljes finn GDP 3 - 4 %-át adta egyedül a cég.
Ez volt a Nokia valódi fénykora: a vállalat kb. 250 milliárd eurót ért, az üzemi profitja pedig évente úgy 50 %-kal nőtt. Cinkotai Norbert, a KBC elemzője szerint ennyit mostanság csak a legnagyobb tech cégek, az Apple vagy a Microsoft érnek, tehát ebből is látszik: a Nokia valóban a világ tetején volt az ezredfordulón. Természetesen ebben a dotcom lufi is besegített, vagyis az, hogy ekkoriban mindenki, aki részvényekbe akarta tenni a pénzét, olyan cégeket nézett ki, amiknek a profil leírásában ott volt az internet vagy a Telecom szó. Éppen ezért 2002-ben, amikor ez a lufi kipukkadt, a vállalat kb. 200 milliárd eurót vesztett a piaci értékéből.
Ennek ellenére még jó ideig a mobilpiac főszereplője maradt, sőt, 2006-ban a saját fejlesztésű Symbian-operációs rendszert használó telefonjaikkal 50 %-os részesedésük volt a még csak kialakuló okostelefon-piacon, szóval minden 10 eladott okostelefonból 5 Nokia volt.
A nagyság ára
2006-ban azonban valami elromlott: lemondott az addigi vezérigazgató. A helyére kerülő új főnöknek pedig az volt a hibája, hogy nem igazán ismerte fel, hogy merre kellene fejleszteni a telefonokat és merre tartanak a versenytársak.
A Nokia hiába kezdett el kamerát, fejlettebb játékokat vagy 3G-t rakni egyes mobiljaiba, valamelyest alábecsülték a mobiltelefon szerepét az emberek életében. Konkrétan talán azt, hogy nem főként telefonálni akarnak majd vele, hanem gyakorlatilag szinte mindent. Amikor pedig 2007-ben kijött az Apple a nagy, érintőképernyős iPhone-nal, igen hamar kiderült, hogy már jócskán le is vannak maradva. Pedig pénzük nekik is rendelkezésre állt volna, hogy alaposan fejlesszenek, 2007-ben még az okostelefon-piacon elérhető profit 2/3-a a Nokiáé volt.
A Nokia telefonok Symbian operációs rendszere jóval kevésbé volt alkalmas az új típusú okostelefonok működtetésére, az emberek pedig azonnal mini számítógépeket akartak a kezükbe, káprázatos felhasználói felülettel, nem pedig kis szürke kijelzőket külön billentyűzettel.
Az Apple után azonnal érkezett a stratégiájukat lemásoló, de jóval kedvezőbb árfekvésű Samsung, és a semmi említésre méltót nem reagáló Nokiát rekordidő alatt lesöpörték a fejlettebb piacokról, az olcsóbb helyekre pedig betörtek a kínai gyártók. Amikor 2010-ben kidobták a Symbiant és a Nokia összeállt a Microsofttal megalkotni egy igazán versenyképes okostelefont, már elég késő volt. A Nokia teljesen veszteséges lett, még úgy is, hogy 2012-ig a cég elbocsátotta kb. 20.000 dolgozóját.
A Nokia márka eléggé öregessé vált, ezért miután a mobilpiacon szintén elmaradásban lévő Microsoft megvette a Nokia mobil üzletágát, gyorsan meg is szabadult a Nokia névtől.
A vállalat valóban megszenvedte ezt az időszakot: 2012-ben volt olyan nap, amikor a 10 évvel azelőtti 250 milliárd euró helyett csak 1,8 milliárdot adtak volna a cégért a tőzsdén.
Hogy sikerült ezt túlélniük?
A Nokia gumicsizma és papír gyártása mellett már régóta foglalkozott a telefonkábelekkel és hasonlókkal, ennek a 21. századi verzióját pedig amolyan mellékállásként megtartotta akkor is, amikor éppen a csúcson voltak telefon eladásban.
2006-ban a Siemens-el közösen alapított egy Nokia Siemens Networks nevű céget, ami Telekom cégeket kiszolgáló, hálózati infrastruktúrához szükséges eszközöket, berendezéseket kezdett el fejleszteni és gyártani. Ez elég jól is ment a szekér, ezért 2013-ban úgy határoztak, hogy a mobil részleget vigye csak a Microsoft, nekik jó lesz ettől fogva kizárólag a hálózatokkal foglalkozni.
A finnek nagyon jó üzletet csináltak ezzel: a Microsoft 7 milliárd dollárt fizetett a telefon bizniszért, majd később veszteségként leírta az egész befektetést, mikor rájöttek, hogy gyakorlatilag semmit nem ér az egész.
A Nokia pedig, megszabadulva a „felesleges tehertől”, arra fókuszált, amiben világszínvonalú tudott maradni mindeközben is: a telekommunikációs infrastrukturális üzletágra, valamint a térképes és navigációs alkalmazásaikra. És maradt a cégnek még néhány 10.000 egyéb szabadalma is.
A hálózati üzletből azóta kivásárolták a Siemenst, és bekebelezték az Alcatel-t is. Ezzel az üzlettel akkora tényező lett a Nokia a világ hálózati eszközpiacán, hogy csak az Ericsson-al és a Huawei-el kell versengenie.
Ezzel a váltással a Nokia ismét véghezvitte azt, amit a mobillal a 90-es években: ügyes mentéssel kihátrált azokból az iparágakból, amik már nem mentek annyira, mint korábban, hogy egy olyanra összpontosítson, ahol igazán nagyot lehet még kaszálni.
A hálózati infrastruktúra pedig ilyen, az elkövetkező években igen sokat lehet és kell majd fejleszteni, hogy a szolgáltatók megfeleljenek annak az igénynek, hogy a kis zsebszámítógépén bárki bárhol azt csináljon, amit éppen akarna. Ezen kívül a cég az orosz piacon is szeretne terjeszkedni: egy kontinensnyi országot behálózni Murmanszktól Vlagyivosztokig.
Bár a Nokia már sohasem lesz a finn gazdaság olyan zászlós hajója, mint az korábban volt, de ezzel az ügyes váltással ismét sikeres vállalat lehet, sőt, már most is sikeres, főleg ahhoz képest, hogy hol volt néhány évvel korábban. Annyiból pedig biztos, hogy remekül váltott ahelyett, hogy összeroskadt volna és kimúlik, mint egy öreg elefánt.
Hogy mi lehet a titok? Ezt csak találgatni lehet: lehet akár a szerencse is, lehetnek az ügyes és jól megfizetett cégvezetők, de Cinkotai szerint az, hogy a finn állam annyit költ oktatásra és fejlesztésekre, amennyit, valószínűleg segít abban, hogy egy cégben mindig legyenek új ötletek és meg tudja lovagolni az éppen aktuális trendeket, 3-ból legalább 2-szer.
Nincsenek megjegyzések: