 |
| Forrás: vezess.hu |
Bódi Szilvi mostanság gyakran egy pici babával mutatkozik Facebook oldalán. Aki ugyan "csak" az unokahúga, de azonnal felmerült az emberekben a kérdés: lehet, hogy felébredtek benne az anyai ösztönök? És talán már meg is lelte a leendő gyermeke apját?
Nagyon sokat utazol. Most is alig érkeztél haza a Bamako Rallyról, de rögvest indulsz Srí Lanka felé. Hogy tudsz így bármilyen rendszert kialakítani az életedben?
Nem egyszerű, de hát muszáj. Mert szükségem van arra, hogy rendszeresen sportoljak, és az étkezésre is oda kell figyelnem, mert ez a sportoláshoz is nélkülözhetetlen. Ha tudom, hogy az adott helyen, ahová megyek, nincsenek olyan dolgok, amelyeket én fogyasztok, akkor viszek magammal legalább hideg élelmiszert. A Budapest - Bamako ralira is alaposan felszerelkeztem: több láda avokádóval, dióval, mandulával és jó néhány darab tönkölybúza kenyérrel utaztam. Ott persze nem igazán tudtam sportolni, de más módon rendesen égettem a kalóriákat: rengeteget gyalogoltunk homokviharban és sokszor kellett tolni az autónkat is. Azért főként olyan helyekre utazom, ahol a szenvedélyemnek élhetek, a szörfözésnek. Jelenleg éppen Srí Lanka és Indonézia az úti célom. Úgy 1,5 hónapra odaköltözünk egy jó barátnőmmel, aki profi szörfös és modell. Vele lesz egy közös munkám, forgatunk, fotózásokon veszünk részt – és természetesen minél többet szörfözünk.
Immár betöltötted a 34. életéved. Foglalkoztat a korod?
Abszolút nem is gondolok rá. Csak akkor jut eszembe, ha utazok valahova és az adatlapomra rá kell írni. Szerintem csak azoknak van gondjuk a korukkal, akik nem élik az életüket. Csak nyavalyognak, hogy elrepült felettük az idő. Elmúlnak 30, majd 40 évesek, és mégsem azt csinálják, amit szeretnének. Nem azt a munkát végzik, amit szeretnének, nem azzal élnek, akivel szeretnének, de mégsem próbálnak változtatni. Aki valóban benne van a jelenében és az adott szituációból akarja kihozni a maximumot, az nem akar se fiatalabb, se öregebb lenni. Én úgy élem az életem, hogy ha meghalok holnap, akkor is azt mondhassam: de sok mindenben részt vettem volt. Ápolom a családi, baráti kapcsolatimat, rengeteget utazom, imádom a munkámat, a hobbijaimat. Természetes, hogy a testünk öregszik és ráncosodunk. Ezt el kell fogadni. Persze egy bizonyos pontig kell ellene küzdeni. Én remek krémeket használok és sportolok. Vannak azonban olyan dolgok, amiken nem lehetséges változtatni, ezért el kell fogadnunk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Pár éve az arcomon májfoltszerű pöttyök jelentek meg. Először nagyon ki voltam borulva ettől és számtalan szakembert is megkerestem, de csak átmenetileg tudták ezeket elmulasztani. Ha napos helyre megyek, újra előjönnek. Akkor át kellett alakítanom a gondolkodásomat, hogy jól érezzem magam. Azt mondogattam magamnak: én ezeket a foltokat szeretem, mert azt juttatja az eszembe, hogy olyankor ragyogó napsütésben vagyok, és akkor azt csinálhatom, amit igazán szeretek. Azóta megszerettem a foltjaimat, és immár a mimikai ráncaimat is. Utóbbiban benne vannak életem legcsodásabb pillanatai, azok, amikor szívből nevettem.
Ha itthon vagy, sok időt töltesz az unokahúgoddal.
Nem is tudom, mi lesz velem, ha majd 2 hónapig nem foghatom a kezemben Anna Lénát. Ő a testvérem kislánya. Most 8 hónapos, és hetente változik – nem is keveset. Nagy szívfájdalmam, hogy ilyen sok idő kimarad nekem az életéből. Természetesen a modern technológiának köszönhetően akár a világ másik végéről is láthatom őt. Már megszületése előtt egy erős kapocs alakult ki közöttünk. Minden egyes találkozáskor megpusziltam az anyukája hasát, már nagyon vártam őt. Csodálatos élmény volt, mikor 1 - 2 hónapos korában már vihettem őt baba-úszásra. Azóta is rendszeresen járunk. Nagyon erős lelki kötődés van kettőnk között. Mikor meglát akkor elmosolyodik, és én mindig megkönnyezem.
Esetleg megjött a kedved a saját babához is?
Hogyne, természetesen vannak ilyen „normális, földhöz ragadt” gondolataim is. Nehogy azt higgyék rólam, hogy csak pálmafákról, tengerről és napfényről álmodozom egyfolytában. Hagyományos családmodellre vágyom, amiben én is felnőttem, nem szingli csajként szándékozom leélni az életemet. De annak, hogy családom legyen, a legfontosabb feltétele, hogy megtaláljam hozzá az ideális férfit is. Habár a magánéletemről nem szívesen szoktam beszélni, annyit elárulhatok: van egy olyan érzésem, hogy ez nem Magyarországon fog bekövetkezni. Úgy képzelem el, hogy tengerparton fogunk élni és a gyerekem papírsárkányt eregetve, jó levegőn fog felnőni. De csodás lenne, ha így alakulna.
Nincsenek megjegyzések: